Guatemala Latin-Amerika egyik legfőbb Izrael-barát bástyája. Beszélgetés Roxana Gramajo-val, aki aktív tagja a guatemalai palesztin szolidaritási mozgalomnak és Jamal Hadweh-vel, a Guatemalai Palesztin Egyesület elnökével
Miközben az izraeli hadsereg fokozza offenzíváját a gázai palesztinok ellen, májusban különböző csoportok ünnepelték Izrael állam megalakulását Guatemalában. Több ezer ember vett részt a felvonulásokon, egész iskolai osztályok is. Ki szervezi ezeket az eseményeket?
Roxana Gramajo: Ez egy 2018-as parlamenti határozatra vezethető vissza, amely május 14-ét, Izrael államalapításának napját az „izraeli-guatemalai barátság napjává” nyilvánította, ezért minden év májusában megrendezésre kerülnek ezek a felvonulások. Az abszurdum az, hogy ezeken az eseményeken azt mondják, hogy Izrael ünnepli 1948-as függetlenségét. Izrael azonban nem volt megszállva, 1948 előtt nem létezett államként, és Palesztina területén jött létre. Ezeket a felvonulásokat főként evangélikus egyházak és evangélikus magániskolák szervezik, ahol Izrael alapítása központi szerepet játszik a tananyagban, de tisztán vallási szinten, az Ószövetség alapján. Az evangélikus egyházak nagyon hatalmasak és nagy befolyással voltak a jobboldali kormányokra az elmúlt években.
Mit tud mondani Izrael támogatásáról a guatemalai hadseregnek a 1960–1996-os polgárháború alatt?
R. G.: Amikor az Egyesült Államok 1977-ben a közvélemény nyomására ideiglenesen leállította fegyverszállításait Guatemalának, Izrael sietett a segítségére, fegyvereket és katonai tanácsadókat küldött. Ez a segítség különösen intenzív volt 1982-ben és 1983-ban, Efraín Ríos Montt diktatúrája idején, aki maga is evangélikus volt. Hivatali ideje alatt követték el a legsúlyosabb mészárlásokat az őslakos lakosság ellen. Montt maga is utalt az Izraelből érkező fegyverszállításokra, és dicsérte a fegyverek hatékonyságát. Izraeli katonai tanácsadók guatemalai katonákat képeztek ki kínzásra és emberrablásra, és részt vettek a bennszülött lakosság elleni mészárlásokban. Izrael emellett egy elemzőközpontot is létrehozott, amely a városi háztartások áram- és vízfogyasztását figyelte. Ha a fogyasztás a lakosság számához viszonyítva átlag feletti volt, abból következtetéseket vontak le a gerillák rejtekhelyeire. Ezen adatok alapján számos civil és valódi vagy feltételezett gerilla tagot mészároltak le. Ma már véget ért a háború Guatemalában, de a guatemalai hadsereg továbbra is katonákat képez Izraelben. Ami Gázában és Ciszjordániában történik, az ugyanaz, ami itt történt az 1980-as években.
Hogyan hat a guatemalai politikai légkör a palesztin szervezet munkájára?
Jamal Hadweh: Guatemalában jól együttműködünk a polgárháborúban elkövetett népirtás áldozataival és más társadalmi csoportokkal, tüntetéseket és rendezvényeket szervezünk a fővárosban. 150 éve létezik palesztin közösség Guatemalában.
A probléma az, hogy a guatemalai jobboldal a politikai konfliktust vallási konfliktussá teszi. Ezek az emberek meghallják az „Izrael” szót, és azt Isten országának, a Bibliában megígért földnek tekintik. Sokan Guatemalában nem értik, hogy nekünk a palesztinok földhöz való jogáról és emberi jogainkról van szó. Ez megnehezíti a munkánkat.
Változásokat vár Bernardo Arévalo kormányától?
J. H.: Csalódást keltő a magatartása, nem úgy viselkedik, mint más latin-amerikai kormányok. Guatemala maga is szenvedett a népirtástól, tudja, milyen az, és a jelenlegi kormány nem jobboldali. De nyomás alatt áll, mert amikor tavaly Guatemala 142 országgal együtt az ENSZ-ben Palesztina általános jogai mellett szavazott, azonnal nagy tiltakozás tört ki a jobboldalon, telefonok zengtek a miniszternek, tiltakozó levelek érkeztek stb.
Interjú: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
